Pénteken koraeste a Red Hat Yardban papokat jöttek hallgatni a vendégek, amit még mindig nehéz megszokni. Felvezetésként néhány szigetlankai fiatal dicsőitő énekekkel hangolt a beszélgetésre.
Barakonyi Gergő rádió műsorvezető vette át a szót, és odaillő, provokatív, frappáns kérdéseket intézett a meghívott papok felé, a beszélgetés témája: a hit nem magánügy! Ifj. Pallai Béla görögkatolikus pap, Román János római katolikus pap és Rácz Ervin református lelkipásztor válaszolt előbb a moderátor Barakonyi Gergő kérdéseire, majd a közönség is hozzászólhatott.
Az est témájáról először általánosságokban beszéltek, majd a moderátor jobban elmélyült, elmélyített a témában. A hit a személyes meggyőződés ereje. Az emberek vallása, felekezeti hovatartozása pedig eredhet hagyományból, például sok családban történnek vegyesházasságok, ami a vallási hovatartozást illeti, aztán meg a sűrűn előforduló probléma, hogy amikor születik a gyerek a vallásukat nem is feltétlenül gyakorló családok összevesznek azon, hogy milyen vallásúnak kereszteljék. De itt még a hitről szó sem esik, csak úgymond a kulturális hovatartozásról. Hogyan lehet a hitet nevelni, erősíteni? – szólt a kérdés. Mindhárom pap megfogalmazta válaszát, felelősséget vállalva a fiatalok és gyermekek nevelésében, ugyanakkor kérve ebben a szülők partnerségét is.
A hitről beszélni kell, ha nem magánügy. De meddig lehet elmenni ebben a missziós tevékenységben, mikor válik zavaróvá és tolakodóvá? – szólt a bátor kérdés, melyre a válasz többek között így hangzott: vétkesek közt cinkos, aki néma. Szólni kell, ugyanakkor annak megfelelő, nem tolakodó módját is meg kell találni.
Mennyire lett közösségi elvárás egyházon belül a hit, úgymond a négy fal között, és megfigyelhető-e az egyfajta felsőbbrendűségi attitűd a hívő ember részéről, vagy a hívő szerepben tetszelgő ember részéről, a hit keresővel szemben, vagy a hitehagyottal vagy akár a hitetlennel szemben? – nagyon is valós kérdés tevődött fel ezzel, ugyanis valóban tetten érhető a felsőbbrendűségi érzet néhány Istenben hívó embernél. A válaszban megfogalmazódott, hogy a farizeusi, képmutató viselkedés ellen rengeteg tanitás hangzik a prédikációkban.
Mi a helyzet a vallások közötti versengéssel? Kié a jobb hívő? Van e már a 21. században egyfajta közös megegyezés a hit általi üdvösségről? – szólt a záró kérdés. Egy olyan konszenzus, ami az egyetemes Isten-hitet határozza meg felekezeti hovatartozástól függetlenül. Az, hogy három felekezet lelkipásztora sokadjára ül le ily módon beszélgetni, már jó, de a közös szolgálatok bizonyítják, jó felé haladnak ebben a tekintetben.
Érdekes kérdések jöttek ezután a közönség soraiból, (tízparancsolat, konfirmáció, gyónás…) majd az élőben közvetített műsor után is kérdezhettek a lelkészektől a jelenlevők. Kitűnő hangulatban és célját elérve zajlott tehát a szatmári Szólj be a papnak második epizódja. A hit nem magánügy, mert a keresztyének célja továbbra is belevinni a keresztyénséget a hétköznapok, az emberek hétköznapjaiba. Az egyház nem egy párhuzamos világ, nem egy bezárkózott intézmény, feladata van. Sóként kell beledörzsölni a világ húsába, hogy megállítsa a romlást.
További képekért keresd fel a refszatmar.eu oldalát.